“Imidzs”

Rengeteget agyalok Nárciszkán és úgy általában a fajtáján.Az imidzs mindenek felett.Amíg valami,vagy valaki emeli a nagyszerű képet magukról addig imádják.Az érzést,amit megélhetnek ezáltal.Kiválasztják a szerepet.Tökéletes felületet nyújtanak számukra a közösségi oldalak,lehet feltöltögetni olyan dolgokat,amik a céljukat szolgálja.A hétköznapi ember nem fog kapásból aljas szándékú színjátékra gondolni,sőt átsiklik az apró ellentmondások felett.Ezért rohadt nehéz megfogni őket.Aki velük él,vagy a rokonuk, jó barátjuk,nem tudja befogadni egyszerre a sok ellentmondást.Teljes zavar.Kognitív disszonancia.A megvilágosodás akkor jöhet el,amikor a nárci már nem akar,vagy nem tud annyi energiát fektetni a dologba.Szerepet játszani non-stopban rohadt fárasztó.A baj annyi,hogy mire lekerül az álarc,az áldozat már nyakig benne van.Addigra a nárci előkészítette a terepet,hogy senki ne higgyen a másik félnek.Lejárató kampánnyal a háttérben,később nyíltan.Aki nem tudja miről van szó,gyönyörűen belesétál a csapdába.A bántásoktól,igazságtalanságoktól megviselt áldozat pont olyan reakciót ad amit a nárci híresztelt róla.Idegbeteg,kiállhatatlan,őrült.Ilyenkor sajnos tudatosan játszani kell.A saját fegyverüket ellenük fordítani.Ellenmanipuláció amíg szükséges és mihelyst lehet spuri.Már azt is értem miért tanácsolta minden szakértő,hogy ne szembesítsük a nárcit.Bármire képesek ,ha az álarcuk veszélyben van.Nincs más út,mint menekülni.