Mostmár,hogy Nárciszka továbbállt rászántam magam az ismerkedésre.Jól akarnám érezni magam és lehetőleg nem begyűjteni még egy ilyen példányt.A baj csak annyi,hogy nincs belső irányérzékem.Ha az illető érdeklődő és keres az a bajom (ő is ezt csinálta),ha nem nagyon töri magát akkor meg az (ő is ezt csinálta a végén).Úgy érzem evvel az utolsó négy évvel,amit ő töltött ki túl messzire kerültem a normális emberek világától.Még mindig itt kísért a hatása.Megbeszéltem egy sráccal,hogy találkozunk,azóta se kép,se hang.Automatikusan azon kezdtem gondolkozni,mi lehet a baj velem.Álljunk meg egy szóra.Semmi.. Hozzászoktam,hogy ha valami nem úgy alakul,magamat tegyem felelőssé.Anyám is mindig engem tett.Gyerekként miattam veszekedett az élettársával (véletlen sem azért,mert ha berúgtak egymásnak mentek),felnőttként is már avval ártani tudtam,hogy levegőt veszek.Ezt a hatást megfejelte Nárciszka,szerinte is én tehettem mindenről,arról is ha véletlen bal lábbal kelt.Önértékelésem nulla.Mindenkit különbnek érzek magamnál,aztán átbillenek és túl kompenzálok.Baromi szar alap ez egy új kapcsolathoz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: