Van egy embertípus,aki nárci mágnes.Ebbe tartozom én is.Akik nárci mellett nőttek fel,azoknak a szeretet egybe olvad a bántással,ezért hajlamosabbak megbocsájtani és kifogásokat gyártani bántalmazójuknak.Az ennek nem így kellene lennie érzést felülírja a mérhetetlen szeretet vágy.A nárcitól kapunk időszakosan a leértékelés fázisában is.Egyre kisebb adagot,de amíg egy morzsát ad,addig él a remény.Rá lehet szokni a boldog megkönnyebbülés érzésre,ami a békülésekkor jön.Az elsődleges cél az lenne,hogy bele se kerüljünk a körforgásba.Szembenézés nélkül nem megy.Tegnap este vettem sorra magamban,hogy engem mi vitt rá a kapcsolatra és miért nem szálltam ki sokáig.(Ennek köszönhetően a nárciról álmodtam és jó szar hangulattal ébredtem).Elötte volt egy kapcsolatom,szintén nárcival.A különbség az,hogy az elődje grandiózus,így néhány hónap együttélés után sírva bár,de kereket oldottam.Persze villámgyorsan pótolva lettem,kiderült némi átfedés az új nő és köztem.Elhatároztam,hogy akkor én is továbblépek és a facebookon felvettem a kapcsolatot Nárciszkával.Egy éve figyelt és lájkolgatott (!!!).Mindent kitálaltam neki szép fokozatosan,hisz még dolgozott a sértettség bennem.Nagy hiba.Így könnyű dolga volt szögesen ellentétes képet mutatni magáról.Ezt persze úgy éltem meg,milyen jókat lehet vele beszélgetni,mennyire figyel rám.Nem olyan,mint az az érzéketlen majom elődje.Legalább két hónapig semmi nem történt köztünk,utána is én kezdeményeztem.Ez is nagyon hízelgő volt,egy igazi úriember aki kivárja.Szóval minden tökéletes volt ,leszámítva a rossz érzésemet,miszerint túlságosan tapad,túlságosan jelen van,nem hagy teret semmi másnak.Három hét randizás után szerelmet vallott,egy konfliktus közben.Annyit írtam neki,hogy este ne nálam találkozzunk,mert az a volt férjemmel közös ház és nem akarok zűrt.A válaszban hisztériázott,hogyha leakarom rázni szóljak,mert ő is ember,neki is vannak érzései és különben is belém szeretett.Üvöltött a sziréna a fejemben,nem értettem hogyan jött,hogy én lerázom.Nem akartam vele találkozni végül a hisztije miatt.Este egy csokor rózsával várt a munkahelyemnél,hogy félreértette amit írok,ne haragudjak.Megbékéltem,tökéletesen bekajáltam,hogy valaki három hét találkozgatás során halálosan belém szeret,sőt már gyakorlatilag a fotómba belezúgott amit látott a facebookon.Nevessetek csak,tényleg vicces.Semmi gonosz szándékot nem gondoltam ebből,maximum annyit,hogy imponálni akar.Aztán egy pár lettünk,egy hét múlva lakáskulcsot kaptam,elmondta,hogy egy valóra vált álom ül a kanapéján stb.stb.Saját magam raktam a hurkot a nyakamba.Miért is?
Magányos voltam és csalódott az elődje után,úgy kezdtem ismerkedni.A szemet szúró idiótákat elküldtem,ezáltal elégedett voltam,hogy engem tuti nem húznak csőbe többé.
Megszegtem a saját magamnak tett fogadalmat,hogy a gyors szerelmi vallomás esetén menesztem az illetőt.Itt is nélkülözött minden racionális alapot a nagy érzés,dehát olyan érzékeny, a megismerkedésünk elött tele volt az idővonala magányos és romantikus posztokkal (!!!).Megkérdeztem,hogy talán az exének szól,nem csak tetszettek neki és kirakta.
Nulla önismerettel akartam vaktában új komoly kapcsolatot.Nem tudtam a gyenge pontjaim.
Megakartam mutatni magamnak és anyámnak,aki folyton szekált,hogy én is szerethető vagyok.
Elnyomtam a megérzéseim,sőt még bűntudatom volt,hogy miket gondolok arról az emberről,aki körbe udvarol.A bűntudat egy külön fejezet,világ életemben az éreztem minden szarért.
Tipikus áldozat voltam,hittem a tündérmesét.Tudatosabbá és felnőtté kell válni lélekben is.Az igazi nem biztos,hogy úgy robban az életünkbe,mint a romantikus filmeken.Ismernünk kell a sérüléseinket,gyógyítani őket.Nem szabad a másik ember kezébe adni azonnal a lelkünket.Aki sérült ember nem spórolhatja meg saját magával a munkát.Ez az egyetlen kulcs ahhoz,hogy egyszer valóban boldogok legyünk.