Építkezünk,de mégis hogyan?Ahhoz,hogy a mélyben megváltozzanak a dolgok,mélyre kell menni.Előre bocsájtom,hogy amit írok az én tapasztalataim,nem vagyok szakember.
Mindig vonzódtam a pszichológiához,azon belül a korai sérülésekhez.Akár ráérzés is lehetett.Soha nem mentem végig egy folyamaton sem.Bűntudatom lett,hogy mit gondolok a saját anyámról.Az első érzés amire ráeszméltem az örök bűntudat.
Lehetséges,hogy szükséges terapeuta segítségét is igénybe venni.Én beszélgettem terapeutával és elkezdtem felfedezni a sémáim.Rosszul éreztem tőle magam.Aztán rájöttem,hogy ez normális.Nem kívánatos dolgok jönnek elő,nem a szép emlékekről szól.A lelkünk legmélyebb bugyraiban nehéz dolgok lapulnak.De ha cipelni tudtuk,feldolgozni is sikerül.
Azt hittem magamról,hogy erős és független vagyok,miközben újra és újra kitettem magam annak,hogy kihasználjanak.Óriási megfelelési vággyal,nem tudtam nemet mondani,tőlem bocsánatot sem kellett kérni semmiért.Nemcsak párkapcsolati téren,az életem minden pontján ez volt a tendencia.Munkahelyen én voltam az,aki megszakadt,mégis mások élveztek előnyöket.Baráti kapcsolatban velem lehetett megcsinálni,hogy nem tartottak be ígéreteket sorozatosan,számonkértek,elhanyagoltak.Velem nem kellett foglalkozni.Persze rosszul esett és megsértődtem,de nem tettem semmit.Ha úgy gondoltam szeretnek,nem akartam elveszíteni senki szeretetét és magamra maradni.Megtaláltam a kulcsszavaim.Egyedül és magányosan.A mumusaim.Gyerekkoromban egyedül éreztem magam és magányos voltam.Nem kaptam túl sok pozitívumot,csak elvárásokat,gúnyt és szidást.Rám nem lehetett büszkének lenni,nulla melegség és ölelés.Komolyan elhittem,hogy az én hibám és ha jobb leszek kiérdemlem.Fekete bárány szerepet töltöttem be és töltök most is,csak épp már nem érdekel.Az persze fájdalmas,hogy ellopták az életem,azon dolgozom,hogy ami maradt azt ne tudják.Nehéz sokszor,sokszor fáj és sokszor elragadnak a berögződéseim.Olyankor magamra nézek,hogy miért érzem és gondolom azt,amit.Mindig ott az összefüggés és ott van az emlék ami nem tudatosan generálja.
Nárciszka is sokszor hiányzik.Olyankor hagyom,hogy átmenjen rajtam az érzés.Nem teszek semmit,tartom a no kontaktot.Nehéz türelmesnek lennem magamhoz,dolgozik a hozott szégyenérzetem.Szégyellem,hogy egy ilyen ember hiányzik.Függő vagyok,még mindig és ezt megbocsájtom magamnak,de dolgozom ellene.Pontosabban,nem ellene dolgozom.Azért,hogy felszabaduljak.Ha ellene vagyok,energiát adok neki.Görcsössé válok.
Fárasztó széllel szemben szállni,mégis van benne valami felemelő.Komolyan hiszem,hogy a sok szenvedésből valami jó születhet.Úgy érzem életem legnagyobb utazásán vagyok.Befele magamba,ahol meggyógyíthatom a síró kislányt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: