Újabb nárcisztikus

Régóta nem írtam semmit,a figyelmemet a normális élet kialakítására szerettem volna összpontosítani.Túlélő vagyok én is,mint mindenki aki vergődött már nárcisztikusok hálójában.Talán egy élet nem lesz elég ahhoz,hogy elérjem azt,ami másoknak alapból megadatott.

Fél éve no kontaktban vagyok az életem szerelmének hitt exemmel és lassan egy éve a nárcisztikus anyámmal.Szerencsémre ezidáig egyik sem látta szükségét a felkeresésemnek.A sebeim még nem gyógyultak be,még mindig visszaköszönnek a rombolásuk következményei.Az apropója,hogy újra írok,megint nárcisztikust fedeztem fel egy hozzám nagyon közel álló személyben.Nem választott kapcsolat,vérségi.

Újra végig jártam az utat,csak felgyorsítva.Gyanakvás,reménykedés,kétségek,összeomlás,cselekvés.A jelenlegi stádiumom a szívfájdalom,hogy ő is.Itt lép képbe a bennem történő változás,ami az utóbbi években zajlott le bennem.A határaim.Motoszkál a berögződés,hogy szívtelen és kegyetlen vagyok,mert ajtót mutattam neki,de nincsenek bennem kétségek.

A nárcisztikus kapcsolódásokban az áldozat bizonytalan.Nem tudja jogos-e a fájdalom,a harag amit a másik fél vált ki belőle.Ledöbben,mennyire szürreális helyzetek alakulhatnak ki körülötte.Nem érti miért van,hogy száz jót tesz,egy rosszat és máris ő a világ legmocskosabb teremtménye.Ha erre rávilágít,vádolják önzőséggel,felhánytorgatással.Benne a nárcisztikus száz rosszat eltud söpörni egy jó cselekedettel.Egymás fordítottjaként működnek.Nem érti,hogy egy apró konfliktus hogyan tud elfajulni vérre menő háborúvá,a másik tönkretételéve.Benne van gát,meddig megy el a csatában,a nárcisztikusban nincs.Nem hatják meg a könnyek,kifordítja a történéseket,ő nem lehet hibás kicsit sem soha.Minden erejével azért küzd,hogy a másikat meggyőzze az igazáról,ha nem sikerül,akkor legyőzze.Szenvedni lássa.     Megoldás gyakorlatilag nincs.Ha van rá mód menekülni kell,ha nincs megtanulni játszmázni a túlélés érdekében.Nem szeretem a játszmázást,fárasztónak és értelmetlennek tartom.A saját érdekünkben viszont végső esetben a szükséges rossz.A nárcisztikussal nem lehet megegyezni,csak látszólag.Nem lehet őszintén beszélni vele az érzéseinkről,mert nem érti csak felhasználja ellenünk.Nem működik az amit én adok azt kapom vissza alapelv.     Érdektelennek kell látszani,kiállva azt a szakaszt,amikor provokációval akarja megszüntetni az érdektelenséget.Olyan ütéseket visz be amik fájnak.Ki kell bírni.Semmiképp sem szabad függenünk tőle anyagilag,mert akkor kisemmiz.Ha nem úgy táncolunk ahogy szeretné gond nélkül elnézi ahogy tönkremegyünk.Lehetünk betegek,akkor aggódik csak és segít,amíg jók vagyunk neki.Ezeket a tényeket bármilyen fájóak sosem szabad elfelejteni,bármit állít,bárhogyan próbálja magyarázni a tetteit.Csak úgy kerülhetjük el a nagyobb katasztrófát,ha állnak a védelmi rendszereink és elhatárolódunk érzelmileg,mentálisan.A gyászt,a bennünk lévő fájdalmat meg kell élni.Mi érzünk.Nem gyengeség ez,hanem emberi vonás.Csak egy nárcisztikus gúnyol ki ilyenkor.Mártírnak,önsajnáltatónak nevez,azért teszi,mert képtelen elismerni a felelősségét.

Most újra gyászolok.És fáj..