Az utam

Gondolatokat ébresztett bennem a téma,amit egy csoportban vetettek fel.Miért pont én?Miért pont mi?

Keresem a választ és a közel két éves eddigi utam során más és más összefüggéseket látok.A fő motivációm,hogy soha többé ne kerüljek ilyen helyzetekbe.De vajon ez biztosan elkerülhető?Mindenhol ott vannak és egy munkahelyen például nem én vonzom be,a helyzet adott.Vagy akár családtagok között.Nem lehet őket kikerülni.A célom mostmár az,hogy minél gyorsabban felismerjem a szituációt és a lehető legkevesebb kár érjen.Úgy érzem nagyságrendekkel erősebbek a határaim,amiknek az átlépését nem puszta veszekedéssel reagálom le,hanem hátrább tudok lépni.Hiába veszekszem,ha utána nincs következménye.Lelkileg viszont majdnem ugyanúgy megvisel,itt van még tennivaló.

A legnehezebb témakör számomra a párkapcsolat.Nem is próbáltam azóta.Szeretik az áldozat típusokat,régen az voltam.Nehéz körülmények stb.A csavar itt jön,hogy szeretik az erős,intelligens,határozott embereket is.Nárcija válogatja.Úgy gondolom kinek mi ad energialöketet.Az uralkodás,kontroll egy áldozat felett,vagy az erős lenyomása.Én úgy gondolom nem lesz olyan,hogy ne próbálkozzon be egy-egy nárcisztikus.A hangsúlyt inkább a felismerésre és az önszeretre kell fektetni,hogy képes legyek cselekedni,lerövidítsem a felesleges köröket és ezáltal a szenvedést.Ahogy ezt átgondoltam megszünt bennem a frusztráció.Úgy éreztem, még mindig valamiféle szerencsétlen vagyok,mert próbálkoztak be nálam azóta is nárcik.Zavart,hogy még mindig nem vagyok azon a szinten,hogy elkerüljenek.Mostmár ez megszünt.

Tisztában vagyok a sérülésem nagy részével.Nárcisztikus anya nevelt,sok méltatlan bánásmód természetes volt számomra,a fájdalom amit éreztem ilyenkor ismerős és megszokott.A reménykedés is,hogy minden jóra fordul.Fizikálisan viszonylag gyorsan kiléptem egy ilyen kapcsolatból,de a lelkem mindig jó ideig ott maradt és reménykedett.Ha jó leszek,minden jó lesz.Már tudom,hogy nem feltétlen így van.Ha jó leszek és továbbra is rossz lesz,sőt rosszabb, onnan el kell jönni.Akkor nem szeretnek és magamat kell annyira szeretnem,hogy lépni tudjak.Az önfejlesztésnek szerintem ez a szerepe.Nem haszontalan,sőt nagyon fontos.Most itt tartok.

Az út egy része még elöttem is ott van.